A budapesti és nagyvárosi diplomások (egyesek szerint "értelmiség", az az azért több) és a 30 alatti fiatalok nagy része egy egészen másik országban él, mint a kistelepüléseken és legfeljebb közepes városokban élők. Ezért lepődtünk meg olyan nagyon, hogy ezt mind büntetlenül meg lehet csinálni. Igen, el lehet lopni egy egész országot anélkül, hogy polgártársaink fele felhördülne és kihasználná az egyetlen lehetőséget, hogy a tolvajok kezére csapjon. Igen, lehet "migránsok" hadát vizionálni a határra, miközben heti öt-nyolc embert jön a kerítésig. Igen, elképzelhető, hogy több millió nyugdíjas a kormányra szavaz, miközben se orvos, se ápoló és a diagnosztikára fél évet kell várni. Nem, már régen nem a lét határozza meg a tudatot, hanem egy "vélt lét", az a virtuális valóság, amit igaznak hiszünk, ha minden nap látjuk a tévében. Két és félmillió polgártársunk egy olyan háborúban él, ami nem is zajlik.
És amíg Orbán a sosem létezett veszéllyel riogatott, egészen elképesztő eszközökkel (hogy a közmédiában mi megy, arról érdemes megnézni az Al-Jazeera riportját) az ellenzéknek se elképzelése nem volt, sem pedig felelősségvállalásra nem volt képes. Bármilyen eredményhez át kellett volna lépni az árnyékukat, de nem ment. Vona 106 körzetben indított jelöltet, és sehol nem léptetett vissza senkit, egészen elképesztő módon ott sem, ahol esélyes függetlenek indultak. Az LMP váratlan fordulattal az együttműködés motorjának mutatta magát március 15-e után, de - a többi pártot téve felelőssé - végül alig néhány helyen léptette vissza még a teljesen esélytelen jelöltjeit is. Az MSZP-P összevissza kommunikált összezavarva minden választót (az nem menti, hogy magát is), miközben fogja volt a DK-val kötött előnytelen alkujának, amivel teljesen megkötötte a saját kezét, tovább csökkentve a koordinált indulás lehetőségét. A DK - amit az egyetlen politikai tehetséggel rendelkező politikus vezet az ellenzéki oldalon, csak sajnos róla tudjuk, hogyan kormányoz, ráadásul taktikai képességeit is csak az öncél vezérli - tehát a DK meg boldog, hogy 9 fős frakciója lesz, mert jó ütemben kötött megállapodást a megrogyott MSZP-vel. Ilyen boldog lehetett a zenekarvezető a süllyedő Titanicon, hogy na, most milyen szépen szól a Nearer my God to Thee, jól összeállt a banda. A Kétfarkú Kutya Párt csodálatos eredményével sikeresen elintézte a kétharmadot, és hát ugye, miért bántsuk őket, hiszen olyan viccesek, és különben is mindenki hülye, nekik van igazuk, le lehet szállni róluk, mindenki nyerje meg a körzetét és kész. Hadd legyek most őszinte srácok: egy nagy lóf.szt. Ez kicsit sem vicces. Ja és a Momentum... Teljesen igazuk van ezeknek a nyílt arcú lelkes fiataloknak, jogos, hiszen mindenki hülye, ők pedig megalakítják a 14. ellenzéki formációt, hogy végre meghaladják a sok ostobát. Persze. Egy monolitikus hatalmi párt legyőzésének receptje egy egyfordulós, (gerrymanderinggel nehezített) választókörzeteken alapuló rendszerben, ha minden körzetben hatan-heten indulunk ellene (plusz kamupártok). Az Együtt meg... hagyjuk is, a jó szándék fontos, de semmiképpen nem elégséges a politikában.
Senki sem merte kirakni az óriásplakátjára (amit talán még a falusi választó is lát néha) hogy "A rendőrség szerint (csillag, lent lábjegyzet: police.hu) a déli határon elfogott személyek száma az elmúlt héten: 4". Ha a Fidesz erre az egyetlen dologra építette a kampányát és csak ezt állította, akkor erről kellett volna bebizonyítani, hogy hazugság (2016-2017-2018-ban talán összesen nem jöttek annyian, mint ahányan az elhíresült STOP-plakáton voltak), nem pedig azzal kampányolni, hogy "Gipsz Jakab a győztesek jelöltje". Ha a hatalom alapja az, hogy az információ nem jut el a néphez, akkor a hatalom legyőzésének egyetlen módja, ha eljuttatjuk az információt. A Facebookon sok lájkot kaphatunk azzal, ha rámutatunk, hogy az Elios-ügybe minden kultúrországban megbukna a kormány, de ha a választók sokasága soha nem is hall róla, akkor ez tökéletesen értelmetlen.
Ami pedig a Fideszt és a szavazóit illeti: üdvözlet a győzőnek. Remélem jót buliztatok. Annyi szerény megjegyzésem lenne, hogy ha a vidéki nyugdíjasokra építetek a kampányt, és ők lettek a bázis alapja, akkor egyszerű önérdekből, költsetek már az egészségügyre, mert négy év múlva veszélyesen lecsökkennek a támogatók. Nem, nem azért, mert kiábrándulnak, tudom, hogy soha. Csak, tudjátok... Meghalnak.
Most pedig munkára! A haza tényleg nem lehet ellenzékben. Ellenzékiek, kiábrándultak, sőt akár kormánypártiak is, tehetünk magunkért, az országért, jó és fontos ügyekért. A mi hazánk rengeteg bajjal és kihívással küzd, amellyel nem foglalkozik senki és az állam nyilván ezután sem fog. Akik maguktól ("civilként") vették a fáradságot, hogy ezeket az ügyeket felvállalják (például az állampolgárok jogvédelmét, a környezetvédelmet, a szegénysorban élő gyermekek oktatását, és így tovább), most nagy bajban lesznek, mert a hatalom őket tette meg ellenségnek. Nekik segítség kell és támogatás, ahogy a független sajtónak, a megmaradt nyilvánosságnak is. De tehetünk a környezetünkben élőkért, építhetjük a helyi közösségeket, vagy dolgozhatunk a településünk megszépítéséért is, mert ezért sem tesz senki (hacsak a főterek néhány évenkénti rituális műkövezését, vagy a harminchetedik stadiont nem tartjuk annak). Sőt. Már azzal is szolgálhatjuk hazánk ügyét, ha elmegyünk egy jó koncertre, színházba, vagy elolvasunk egy könyvet. Hiszen Németh Szilárdtól sújtott hazánkban azzal is védjük a nemzeti kultúrát, ha elolvasunk néha - ízlés szerint - egy Márait, Esterházyt, vagy Cserna-Szabót. De legyen akár tőlem akár Nemere, vagy Tisza Kata, ha az tetszik, vagy más nem megy.
Lengyel barátaink himnuszát kölcsönvéve: "Nincs még veszve Magyarország/ Míg mi meg nem haltunk". Amíg harcolunk, nem pártokért, hanem értékekért: egy élhető, tisztességes, igazságos és szabad hazáért, ahol se fideszesnek, se ellenzékinek nem kell félnie, addig nincsen veszve semmi sem.
