Van ennek egy anatómiája.
Először a megdöbbenés. A felháborodás. Egy percig úgy tűnik, mindenki egyetért. Én vagyok Karcsi. Sőt, mi vagyunk. Aztán, általában másnap, ahogy most is, jön az antitézis. Na ne már, valójában itt egészen másról van szó. Tudjátok egyáltalán mi mellett álltatok ki? És ezek mit hergelték a radikálisokat? A hülyék.Erre meg a reakció, majd az ellenreakció. És már meg is érkezünk a mi kis boldog hazánkba.
Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba: A Charlie Hebdo karikatúrái szerintem gusztustalanok. Túlzóan provokálók. Az én hitemet is gyalázzák. Én soha nem vettem volna ezt a lapot, és ha megkérdeztek volna, elmondom, hogy szerintem ez rossz, nem helyes. És nem azért mert nem értem a provokáció lényegét. Értem. Tudom miért ilyen. De akkor sem tetszik.
Csakhogy le van szarva, hogy nekem tetszik-e. Ez nem lényeges. Nemcsak most, a merénylet után, hanem soha sem volt az. Elmondjam, hogy miért?
Mert tőlem rajzolhat akárki análisan közösülő Szentháromságot. Személy szerint gusztustalan ötletnek tartom, de ennyi. Nem fontos. Az én hitemet ez nem rendíti meg. És az Isten? Könyörgöm, komolyan meg kell védenem a világ teremtőjét pár rajzolótól?
(Tessék)
Olyan ez, mint a mint a melegfelvonulás. Azt mondják egyesek, hogy ez sérti őket. Miért? Mi sértő van valamiben, ami nem tetszik? Mitől félnek ezek? Hogy néhány kamionon segget rázó transzvesztitától meleggé válnak? Nem lehet, hogy itt valami más lappang a mélyben? Mondjuk, hogy valakik nem biztosak magukban?
És egyébként is, basszus, ébredjünk már fel! Ha valaki Istent gyaláz, vagy a valamiért szentnek nevezett magyar koronát (bocs, nem vagyok katolikus, nem nevezek mindent feszt szentnek) karikírozza ki, vagy felvonul a saját identitását megmutatva, az nem gyengíti az én meggyőződésemet. Attól tarthatom a koronát Szentkoronának, a heteroszexuális párkapcsolatot egyedül üdvözítőnek, gondolhatom, hogy a melegek végül a pokolra jutnak (bár elég elborult istenkép kell hozzá, de aki akarja nyugodtan higgye).
Vagy például hihetem, hogy egyik-másik Bayer-cikk színvonala már olyan alacsony, és olyan undorító, hogy bizonyítja, hogy ez az ember megtébolyodott és kívánhatom, hogy bár klotyópapír lett volna a lapból, amire kinyomtatták, de ettől még neki joga van leírni a véleményét. Egyetértenem, na azt nem kell. És neki sem velem.
Viszont az, hogy ő írhat ilyeneket, engem is véd. Mert így én is leírhatom, amit gondolok. És ez így helyes.
Tudjátok mi az, amikor mindenkinek egyet KELL értenie? Diktatúra, vagy ha tetszik, zsarnokság. Ami rohadt szar dolog. Csak ugye, aki nem élt '89 előtt, annak ez csak mese. Sokszor egyébként azoknak is, akik igen.
Én, hogy egy franciát idézzek, ember és polgár vagyok. Hiszek az igazamban, a hitemben, a meggyőződésemben. Engem nem kell megvédeni mások provokációjától. Amitől engem is, és mindenki mást meg kell védeni, az egészen más. Az az erőszak.
Na, ezért vagyok én is Karcsi.
