HTML

Commentarium

Demokrácia és alkotmányosság. "Szellemünk kifejtésének e lap hasábjain nincs más korlátja, mint tulajdon lelkiismeretünk, tehetségünk és meggyőződésünk."

Friss topikok

  • tribon: @Sir Galahad: Nagyon kedves... Nem mintha neked lenne bármilyen gondolatod, de ez nem is tartozik ... (2020.08.24. 22:41) Írás a falon
  • sync: A NER már ilyen. Mindenki erkölcsét felfalja. Abból él. (2020.06.09. 11:09) Kollaboránsnak lenni
  • Hamihami: @MAXVAL bircaman közíró: "A kisemberek nevében" - Ivan! Egyreszt a kemenyen dolgozo kisember lemez... (2019.01.22. 07:45) Baromságok hálója
  • tribon: @Le a spammerekkel: Még az jutott eszembe, hogy a bullshitet nem érzem (hol látod?), de a dühöngés... (2018.10.16. 15:33) Luxusprofit?
  • exterminador: (Sőt, a republikánusoknak már idén novemberben, a félidei választásokon is kinéz egy kiadós verés.) (2018.06.12. 14:26) Tragédia

Linkblog

Az iltusványosi állam programja

2014.07.31. 12:27 tribon

A Tusványoson elhangzott, némileg inkoherens, de annál ijesztőbb ostobaságok árnyékában fontos újra elgondolkoznunk azokon a valós elveken, amelyeken alapulva egy országot és egy államot meg kell szervezni.

Először is azt kell tisztázni, hogy mi (lenne) az egész célja. Ez pedig a következő: hogy segítse és védelmezze az állampolgárokat, illetve az állampolgárok csoportjait minden szinten: a családokat, az állampolgárok szabadon szervezett közösségeit és az egész társadalmat is abban, hogy el tudja érni a céljait, boldogulhasson és előre lépjen.

Ezek közül az állampolgár jogai az elsők. És bizony az egyén középpontba helyezése nem egyfajta liberális nyavalygás vagy az individualizmus dicsőítése, hanem a társadalom önvédelmének első bástyája. Az egyén védelme a hatalommal szemben a garanciája annak, hogy ha valaki másként gondolkodik, azt nem tiporják el. Ezen felül az egyéni jogok védelme logikailag is meg kell, hogy előzze a közösségi jogokat, mert azok határait éppen az egyéni jogok vonják meg. Ez mindenkit véd, azokat is, akik a leginkább relativizálnák, vagy éppen eltörölnék ezeket jogokat.

Nem mindig ismerjük fel, kinek van igaza. Sokszor el- és kiátkozzák (helyesebben: kiátkozzuk) azokat, akiket később hősöknek tekintünk, mint mondjuk Galileit. Vagy hozzak más példát? Mondjuk Jézusét, akit kivégeztek közösség- és vallásellenes kijelentéseiért?

Az istenített állam bármikor védelmezői ellen fordulhat. Nevetséges látni, hogy azok, akik 2006-ban az állam felháborító túlkapásairól beszéltek a jogaikat gyakorló állampolgárok ellen, most azt magyarázzák ugyanolyan hévvel, hogy az államnak kell minél több jogot adni. Ezek az emberek összetévesztik a politikát az alkotmányossággal, a játékot a játékszabályokkal. Akárcsak a kormányunk, amely a kormányzás (állítólagos) hatékonyságát állítja szembe az „elavult” szabadságjogokkal, miközben az egyik rövid távú gyakorlati előnyökről szól, a másik meg a társadalom hosszú távú berendezéséről. Azt hagyjuk is, hogy államunk a sokat istenített hatékonysággal mit kezd (alkalmatlan cimborák állami vezetőkké emelésével, naponta változó, ám a hajlongó, állam által eltartott nyaloncok független  tudományos kutatók által utólag megideologizált döntésekkel, állami szintre emelt lopással, amit politikai indokokkal – az állítólagos megalvadt struktúrák átalakítása – magyaráznak híveik, stb.)

Amikor aztán a hatalom össze-vissza csapkodó pallosa (ami ellen már semmi sem véd, hiszen már minden féket leépítettek) a rezsim védelmezőit veszi célba, hirtelen kijelentik, hogy na, ez (mármint az ő konkrét érdekük elleni fellépés) már elfogadhatatlan, lásd pl. az RTL Klub, vagy még újabban a Simicska-sajtóbirodalom váratlanul megtalált objektivitása. Csakhogy már késő.

Ha az egyén jogai szentek és érinthetetlenek, akkor legalább a biztonság legelemibb szintjét elértük. Ez lenne a Maslow-piramis evés-ivás után következő legalsó lépcsője is, ugyebár.

A következő szint, a család és a közösség garantálja, hogy a családban és a maguk által létrehozott közösségekben szabadon tevékenykedjünk. A család és a közösségek jogai azért fontosak, mert az egészséges és fejlődő társadalom ezekre az építőkövekre épít a leginkább. Ha az állam célja az állampolgárok boldogulásának elősegítése, akkor azt ezen keresztül tudja a legjobban elősegíteni. Konkrétan azzal, hogy hagyja polgárait szabadon tevékenykedni ezekben a közösségekben. Gondoljunk csak a saját életünkre (és mindenkinek javaslom: ne arra gondoljon, hogy az általa utált közösségeknek milyen jogai vannak; így sose fogja megérteni a dolog működését. Induljon csak ki mindenki bátran önmagából), tehát gondoljunk a saját életünkre, a saját családunkra és a saját közösségeinkre, amelyek az életünket meghatározzák – egyház, szakszervezet, sakk-kör, focicsapat, városvédelmi egylet, kocsmai törzsasztal, tánc-klub, egy egyszerű haveri kör és így tovább. Általában nem csak egy ilyen van, ami közel áll hozzánk, hanem több is, gyakran egymástól teljesen eltérő tagokkal, célokkal és működéssel. De ezeken keresztül találunk közösséget és ezeken keresztül tudunk megvalósítani célokat. Az, hogy ezeket hagyjuk működni, ez mindenki érdeke. A határ, amit meg kell vonnunk, az egyén jogaival függ össze. Itt húzódik a közösség jogainak határa. Ezzel máris gátat szabunk az egyént elnyomó és kizsákmányoló csoportoknak, és azoknak is, amelyek saját tagjaiknak szabadságot biztosítanak, de más csoportokat, vagy egyéneket támadnak. Hogy még egyszerűbben tegyem érthetővé: a család autonómiájának is ott van a határa, amikor az egyik tagja bántalmazni kezdi a többieket.

A harmadik, a társadalmi szint pedig azért nagyon fontos, mert ezen a szinten lehet megszervezni és elérni azokat a célokat, amelyeket az egyén, a család, vagy valamely közösség nem tudna maga elé tűzni. A nyugdíjrendszer, a védelem, az oktatás, az egészségügy, a külkapcsolatok, a gazdaságszervezés, jogalkotás és jogalkalmazás intézményeinek létrehozása és működtetése, az infrastruktúra fejlesztése olyan társadalmi szintű célok, amelyek egyrészt ezen célok megvitatását, és kijelölését igénylik, másrészt egy olyan hatékony államot, amely a célok elérésének megszervezését és végigvitelét segíti elő.

Ezen szinten az egyéni, családi és közösségi jogokat együttesen kell korlátnak tekintenünk.

Ha fordítva látjuk ezt, és az egyén, a család és a közösségek jogait az állami akarat kerékkötőjének tekintjük – ahogy ezt nagyon sokan teszik – akkor félreértjük az állam célját. Az állam célja, hogy segítsen, szolgáljon, nem pedig, hogy átvegye a társadalmi párbeszéd helyét és maga tűzzön ki célokat, és végképp nem, hogy ezeket a célokat az egyén, a családok és a közösségek jogainak lerombolásával érje el. Mert akkor miért van ez az egész? Mi értelme van elérni egy ilyen állami célt, ha közben tönkretettük azt, amiért az egészet létrehoztuk?

Félreértés az is, hogy az állam maga a nemzet. Ezt a hazug összemosást alkalmazzák, amikor az állam önös céljait nemzeti célnak nevezik, majd közlik, hogy ennek minden mást felül kell írnia, hogy a haza előbbre jusson. Csakhogy ettől a haza nem jut előbbre, mert a haza sorsa nem egy kormány zsenialitásán, hanem a társadalom berendezésén és teljesítményén múlik. Olyan rendszer kell, amely mozgósítja a társadalom, vagy ha tetszik, akkor pátoszosan, a nemzet (bár e kettő, ugyebár, nem azonos) alkotó energiáit. Ha az egyén, a család, a közösségek elhiszik, hogy van jövő, hogy lehet tervezni, vállalkozni, akár bátor döntéseket is meghozni, ha ebben az állam és a jog támogatást és védelmet nyújt, akkor a haza magasabbra juthat. Ha egy egész nemzedék legtevékenyebb és többre vágyó tagjai csak külföldön látnak perspektívát, mert itthon csak párttagok és cimborák érvényesülhetnek, akkor a haza nem jut előbbre, bármilyen cikket is értett éppen félre a miniszterelnök.

Aki azt hiszi, hogy az egész életünk (mert végeredményben erről van szó) célja, hogy teszem azt, nőjön a GDP, az tökéletesen félreérti az egészet. Az GDP növekedésre irányuló erőfeszítések lényege nem az, hogy növekedjen a bruttó nemzeti össztermék bele a világba, hanem mert ennek segítségével jobbá válik az életünk. Vagyis nagyon fontos a társadalmi célok érvényesülése, de ezért nem dobhatunk ki más jogokat az ablakon. Aki a többség érdekével, meg hasonlókkal érvelne, az gondoljon arra, mi van, ha az ő jogait csorbítják valamely nagyszerű nemzeti cél érdekében. Amíg másnak kell különadót fizetni, addig kussolunk, mert a gonosz bank, rohadt biztosító, gonosz végkielégítésre jogosult köztisztviselő, aljas multicég, gaz nyerőgép-üzemeltető és ócska cigiárus, és a többiek megérdemlik. Ezek minket nem érdekelnek, mert nagyszerű közösségi cél van a szuttyongatásuk mögött. De ha egyszer csak minket ér el a kasza, ha a mi boltunkat államosítják, a mi tevékenységünket adóztatják, a mi nyugdíjunkat veszik el, akkor hirtelen elkezdünk óbégatni, hogy ez igazságtalan.

Jó reggelt! Minden ilyesmi igazságtalan. Nemcsak az, ami pont ránk nézve hátrányos. Fogjuk már fel végre, hogy ha egyszer elnézzük, egyszer eltűrjük, egyszer csápolunk neki és csettintünk, hogy de jó is, hogy végre elveszik az aljadékoktól, akkor sajnos nem tudhatjuk sose, mikor jövünk mi. Ha már nincsenek rendezőelvek, alkotmányos szabályok, vagy ha vannak, azokat senki sem védi, védheti meg, akkor az életünk már nem kiszámítható, tervezhető és élhető.

De meg van ám az magyarázva rendesen: ez azért kell, mert így érhető el a nagy nemzeti cél. Ami – már bocsánat – mi is? Mert sajnos az nem derült ki mostanáig. Gondoljuk át, és rájövünk, nincsen ilyen cél kitűzve. Jó kormányunk konkrétan önmaga fenntartásáért kormányoz. Oszt' jónapot!

Gondolja meg jól mindenki, aki ilyen vagy olyan politikai érdek, egyéni érzelem, családi kötődés, vagy személyes előny reményében támogatja a rezsimet: bármikor ő következhet. Jöhetnek érted, nem vagy biztonságban.

Ez lenne az a társadalom és ez lenne az az ország, amit magunk után akarunk hagyni?

De nem akarom ezzel befejezni. Elmondom azt is, mert így helyes, hogy a kormányzatnak mit kellene alapul vennie. Ha ugyanis vannak elveink, az azért jó, mert van sorvezetőnk a konkrét döntések meghozatalánál. Ezért mondok rögtön hármat:

  1. Szabadság. Ha van érték, amelyen keresztül pozitív módon közelíthetünk hazánk történelméhez, az a szabadság. És itt nem csupán a függetlenség szinonimájaként, hanem a fent leírt módon, a társadalom minden szintjén megjelenő értékként. Ennek kellene lennie az alapnak. A szabadság nem véges jószág – táplálható és növelhető anélkül, hogy máshonnét kellene elvenni hozzá. Ezért a jó állam döntéseinek nem csökkenteni, vagy újra elosztani, hanem növelni kell(ene) a szabadságot.
  2. Törvény. Jogot is írhattam volna, de azt hiszem, ezzel jobban megvilágítom, miről van szó. Nem egyszerűen az emberi jogokról van szó, hanem a törvény uralmáról. Ez jelent egyfajta méltányos rendet is (a törvény, amelyet betartanak, és ha kell, betartatnak), de jelenti a szabadág garanciáját is, és azt is, hogy van, ami a mindenkori politikai hatalom felett áll, és ezért védelmezi a köztársaságot (ami nem egy elavult kifejezés, hanem az állampolgárok államalkotó közösségét jelenti, csak az Orbán-Gulyás-Szájer alaptörvényező trió és társaik sajnos nem figyeltek az órán). A törvény és a törvény uralma olyan iránytű, amely (a másik kettővel együtt) elvezethet egy élhető és emelkedő országhoz.
  3. Remény. A hazának, a köztársaságnak reményt kell adnia polgárainak. Jövőbe vetett bizalmat. Erkölcsi erőt. Talán nemcsak én érzem idevalónak: büszkeséget. Az embernek remény kell, mert a reményvesztett ember, a reményvesztett család, a reményvesztett közösség, a reményvesztett társadalom fizikailag, mentálisan és erkölcsileg is romboló hatású. Ugyanezek, reménnyel telve, bármire képesek. Ezért táplálni és erősíteni kell a reményt, mégpedig helyes és fontos célok meghatározásával, bölcs döntésekkel és kiszámítható környezettel. A döntéseinknél ennek kell(ene) a harmadik vezérelvnek lennie.

És legvégül: a haza sorsa nem lehet egyetlen ember, vagy egy szűk kör játszótere. Az úgymond nemzeti célok éppen attól válnak nemzetivé, hogy nyílt párbeszéd során megvitatjuk és sok oldalról bemutatjuk őket. VIP-páholyban szotyizás közben cimborámmal megbeszélt ötlet nem nemzeti cél. Az pedig, hogy ezt az ötletet nem vitatjuk meg, hanem bárki bármit mond, akármekkora marhaság, végigvisszük és bevezetjük, még nem nemzeti egység.

De ez már egy másik történet.

15 komment · 2 trackback

Címkék: vita szabadság demokrácia remény törvény jó állam

A bejegyzés trackback címe:

https://commentarium.blog.hu/api/trackback/id/tr1006561847

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Magyar Nemzet Online-on tilos leírni Simicska Lajos nevét 2014.08.01. 09:37:49

Rendkívül érdekes jelenségre figyeltem fel, amikor megpróbáltam hozzászólni az MNO-n. Elmagyaráztam volna szegény, értetlenkedő kormánypárti szavazóknak, miért is jelenik meg mostanában annyi, a kormánnyal szemben kritikus cikk az oldalon. Erőfeszítése...

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.07.31. 16:13:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gandalf(helyett) 2014.08.01. 09:17:26

Tényleg nem veszi észre senki, hogy már megint orbán (és a fidesz) kottájából játszik?
Csak orbán mondja, hogy a liberális demokrácia kudarcaként kell értelmezi a válságból történő nehéz kilábalást (miközben pl. Észak-Európa legliberálisabb államaiban nincs is baj).

A beszédben felhozott - legfinomabban is fogalmazva - autoritter államok nem a parancsuralomtól fejlődnek (bizonyos ásványkincseik vannak pl. amik nekünk ugyebár édeskevés, ha van egyáltalán), vagy ha az egyszemélyi irányítás hozzájárul is, a siker időleges, és hosszú távon eröltetetten nem fenntartható (ha másból nem következtethető egyeseknek, a volt szovjetúnió sorsát azért nem kellene feledni).

A másik gyomorforgató dolog az, hogy most mindegyik kormánypárti, aki ezzel kapcsolatban meg mer szólalni, azt magyarázza (ja és persze a neten mantrázó híveik szintén), hogy orbán nem a diktatúra előnyeiről beszélt.

Ja, eddig sem beszélt róla, de a magántulajdon már rég nem szent (pl. magánnyugdíjpénzári vagyon, kicsit később takarékszövetkezetek stb.), a földet (és trafikot) legtöbbször nem hozzáértők kapják (meg is van az első eredménye a lépfenefertőzés "kezelési" módjával).
A fékek és ellensúlyok rendszerét - elvileg - biztosító intézmények már rég nem függetlenek (vagy már nincsenek is).
Még sorolhatnám, de annyira azért nem érek rá, hogy órákat töltsek ezzel a neten (és előttem jópáran, jópárszor megtették).

Ők mikor hagyják végre abba a hazudozást (és a nem seggnyalók mikor "vakarják már le magukat" az orbáni logikai játszma szerinti játékról)?

Blogger Géza 2014.08.01. 09:37:36

Hát a kedves posztoló valójában egy kukkot nem értett a beszédből, így persze, hogy megijedt tőle. Itt nem sakk-körről nem táncklubokról van szó, hanem alapvetően a hatékony gazdaságszervezésről és gazdaságirányításról. Meg arról, hogy ha azt mondják, hogy márpedig te nevezd államilag házasságnak mondjuk a homoszexuálisok együttélését, adj nekik örökbe gyerekeket és támogasd őket állami pénzzel, mert "liberális demokráciákban ez így szokás", akkor mi nyugodtan mondhassuk, hogy de mi nem akarunk liberális demokráciát, és nálunk ez nem szokás. Ennyi.

Szamiz67 2014.08.01. 10:08:37

@Blogger Géza: Hatékony gazdaságszervezés? A 700+e. állami, önkormányzati alkalmazott + közmunkások és az 50% körüli újraelosztási arány, vagy a budapesti 23 kerület és a ráültetett járási rendszer?
Hatékony gazdaságszervezés, hogy az Állam kereskedelmi bankot vesz, amit közpénzből feltőkésít és eladja olyannak, akinek erre nem lett volna pénze, de az ingyen bankot köszöni szépen?

tribon 2014.08.01. 10:35:35

@bonfred: Jogos, köszi, javítva :)

tribon 2014.08.01. 10:41:50

@Blogger Géza: Értem én, hidd el, csak két gond van. Az egyik, hogy az alkotmányos berendezkedésnek nem hatékonynak, hanem helyesnek és igazságosnak kell lennie. Hatékony a kormányzás kellene, hogy legyen. (Nem az, rohadtul.) Még egyszer, összetévesztik a játékot a játékszabályokkal. A másik, hogy aki nem tudja mi a különbség a "liberális demokrácia" kifejezés és a konkrét liberális pártok között (pl. mint volt az egykori SZDSZ), az előbb tájékozódjon, mert a kettő nem ugyanaz. Szabadelvű (azaz liberális) demokrácia a XIX. században is volt már sokfelé. Az meg, hogy a melegházasság hogy jött ide, végképp nem értem.
Ui.: Ki az a mi, akinek a nevében beszélsz?

ParaZita2 2014.08.01. 10:59:10

@tribon: Kedves Tribon!
Nagyon örültem ezen posztnak, s hogy erre rábukkantam.
Alapelvek, amikkel MINDENKInek tisztában kellene lenni, ha álmából felköltik is. (ez az összegző véleményem)

Engedtessék meg a saját szavaimmal is megfogalmazni:
Az élet célja (és értelme) az élet fenntartása.
(az emberi élet ennek részhalmaza)
Az állam az emberek nagyobb közössége(i)nek (pl. nemzet) egy közösségi tudat által létrehozott intézménye, egy eszköze arra, hogy elősegítse a társadalom minden tagjának életben maradási és boldogulási esélyeit.
Hangsúlyozni kell (sokszor!): az állam NEM a társadalom. (nem = a nemzettel, társadalommal, országgal, hanem csak egy szolgáltató intézmény, korlátozott feladatkörrel: növelni az egyének életben maradási és boldogulási esélyeit)
Ezt mindenkinek már általános iskolában jól az eszébe kellene vésni. (Sokkal inkább, mint akár a himnuszt, pl.)

Még 1szer: nagyon jó poszt, szinte minden szakaszát újra-és-újra le kellene írni, külön-külön is.

Tehát kell egy új alkotmány és új oktatási stratégia.

tribon 2014.08.01. 11:27:10

@ParaZita2: Kedves ParaZita2! Nagyon köszönöm!

jolaca 2014.08.01. 11:52:10

Őszinte elismerésem, hogy valakinek van még kedve higgadtan, részletezőn foglalkozni a társadalom-szervezési témakörrel olyankor, amikor ennek hatékonysága egyértelműen kilátástalan. A kormányoldal prominenseihez nyilván el sem jut egy ilyen fejtegetés (ha per abszurdum eljutna, érdemi végiggondolás - már szövegértési nehézségek miatt sem következhetne), szolgálatos kommentelőik (ld. Blogger Géza) meg jó esetben is az egyetlen fentről elfogadott módon, mellébeszéléssel reagál(hat)nak.
Marad tehát a bejegyzés által is alapként ajánlt szűk kör, amely végigolvassa, megérti, feldolgozza a leírtakat. A körön kívül meg tovább dominál a hangerő, a nagyotmondás, a törtetés, a gyűlölködés.

Liberal left wing trash 2014.08.01. 12:17:44

Gondolom jó beszéd lehet ha a zsidók meg a kommunisták ennyire pörögnek.

Majd később meghallgatom.

ParaZita2 2014.08.01. 12:26:45

@jolaca: az utódok kedvéért kell dolgozni (része az élet értelmének). :)
(továbbá, ez a kis népecske, a magyar, a maga 9.5milliójával -- még néhány NER-renccerváltás 2/3-os bolsheViki-kkel, s akkor marad majd 8-8.5milliónyi "alattvaló" az élősködők eltartásához, egy ideig, persze -- elvi-társadalmi kérdésekben sem nem oszt, sem nem szoroz - de az utódok miatt nem szabad feladni, még a trash-t bloggolók és kommentelők utódai is adhatnak reményt és motivációt)

Blogger Géza 2014.08.01. 18:16:01

@tribon: A melegházasság pl egy olyan konkrétum ami elválasztja a magukat liberális demokráciáknak nevezőket pl Magyaroroszágtól. Így jön ide.

Én pedig azt gondolom, hogy mi a "helyes", az roppant nehezen megfogható, jobb híján azt kell annak tekintenünk, amit a többség támogat. Úgyhogy rendszerszinten marad érdemi szempontként a hatékonyság, ami esetleg ellentétben állhat liberális dogmákkal. Pl teszem azt a hajléktalanság kérdése: a többség nem szeretné, hogy a előtte lévő útszakaszt sajátítsa ki magának a hajléktalan saját lakás céljára, de ennek megakadályozása liberális elvekbe ütközhet. (Egy túlzott liberalizmustól fertőzött AB pl beleköphet a levesbe.) Viszont egy hatékony, de illiberális állam hatékonyan kezeli ezt a problémát. Ha kell, átírja az alaptörvényt is, hogy győzzön a többségi akarat és a józan ész, és köp a liberális elvekre.

Blogger Géza 2014.08.01. 18:20:03

@Szamiz67: Mi bajod a 23 kerülettel? Amúgy amiket leírtál, azoknak a hatékony gazdaságszervezésnek nem sok köze van.

tribon 2014.08.01. 18:33:13

@Blogger Géza: Kedves Blogger Géza! Bár személyes véleményem szerint a melegházasság támogatása nem a legfontosabb kérdés ebben a hazában, de kétlem, hogy az ebben elfoglalt álláspontom akár pro akár kontra elválaszthatna a hazámtól. De szerencsére ezt nem te döntöd el.
Ami a többségi elvről szóló fejtegetésedet illeti, korábbi - meghökkentően gazdag - kommentelői munkásságod alapján ezt öt éve még nem így gondoltad. Vagy mondjuk a 2006-os, 2002-es többségnek, vagy az 1994-es többségnek akkor szerinted igaza volt, mert mindig a többségnek van igaza? És ha egyszer a többség melegházasság párti lesz, akkor a te azt támadó álláspontod onnantól majd téged választ el a hazádtól? Ráadásul úgy tűnik azt hiszed, minden kormánypárti szavazó pontosan azt gondolja amit te, minden kérdésben. Egyszerű világban élsz Géza, de ott legalább mindig neked van igazad.

Blogger Géza 2014.08.01. 18:45:58

Nem, csak arra mutattam rá, hogy mennyire semmitmondó az, amit írtál, hogy az állam működésének nem hatékonynak kell lennie, hanem "helyesnek". Ez egy terméketlen mellékvágány.
süti beállítások módosítása