Az életünk egy rövid pillanat; a végtelen tér és idő egyetlen fel sem foghatóan kicsiny része. De történetünk látszólagos jelentéktelensége nem jelenti annak értelmetlenségét. Létezésünk célja nem a nagyság és nem a dicsőség; ezek valóban nevetségessé válnak a galaxis-halmazok millióinak fenséges és időtlen háttere előtt. Feladatunk ennél sokkal fontosabb és nemesebb. Életünk minden percében részei vagyunk annak a folyamatnak, amely világunk sorsát formálja. Részei és alakítói vagyunk a bolygónk és azon belül az emberiség történetének. Tetteink formálják és alakítják az emberiség jövőjét, sokszor nagyobb mértékben, mint azt képzelnénk. Döntéseink pedig ezen keresztül mindenféle módon hatással lehetnek (és idővel lesznek is) az univerzum életére – és mivel minden változás az idővel arányosan válik egyre hatalmasabbá, valamikor a végtelen időben mindegyiknek lesznek majd nagyon is jelentős következményei. Ahogy a bankba betett egydolláros egymilliárd év alatt minden idők legnagyobb vagyonává kamatozhatna, a végtelen multiplikáció a mi életünk egykori kicsiségét is óriásivá emelheti. És a felelősségünk annál nagyobb, minthogy mai formánkban már nem láthatjuk, tetteink mivé fejlődnek egyszer.

Tudjuk, de legalábbis tudni véljük, mi a jó és mi a rossz. És dönthetünk. Ezzel az univerzum általunk ismert részén egyedül vagyunk. Vagyis a fizika vak törvényein túl csakis a mi tetteink jelentik az egyetlen alakító erőt ebben a hatalmas világban.

Nos, ha én lennék a világ teremtője, komolyabban szemügyre venném ezt a helyet...

Boldog Karácsonyt!