Ez gyorsan jött: vége a Magyar Nemzetnek.

A Magyar Nemzet volt Pethő Sándor lapja, a harmincas évek végén fény az egyre nagyobb sötétségben, 1944-ig küzdött, aztán 1945 után, amíg tudott és még a szocializmus ellenőrzött sajtóviszonyai között is normálisabb volt, mint a többiek. 1989 után konzervatív-liberális volt, amíg Simiék pártmédiát nem csináltak belőle 2000 után, amikor beleolvasztották az Új Magyarországot (vagyis akkor már Napi Magyarországot): akkor sok tehetséges, független gondolkodású újságírót küldtek el. Most végre (véletlenül, de akkor is) volt három jó évük, amikor lehetett olvasni, úgy is, hogy nem az én világnézetemet tükrözte.

És ez a lényeg. Hogy konzervatív lapot tudtam olvasni,ez nagyon inspiráló volt, mert gondolkodásra késztetett, és értelmezhetővé, így pedig elfogadhatóvá tett olyan világnézetet, ami nem az enyém.

Az egykori napilapok közül már csak a Népszava van meg, egykor az MSZDP lapja, ma elvileg MSZP-közeli, sok volt Népszabadságossal, a korábbinál néhol magasabb színvonalon, de fideszes kollaboránsok kezében (tele van állami hirdetéssel), és az MSZP-s belső frakcióharcok (ezek egyébként kit is érdekelnek?)  eszközeként. Gondolom annak sincs sok hátra. Talán így helyes, az a legrégebbi újság az országban (141 éves), ez szűnik meg majd utoljára.

Siralmas. Én először Magyar Hírlapot olvastam (kb. úgy voltam vele, mint a Nemzettel, nem mindennel értettem egyet, de szerettem a lapot), azt megvette a Széles Gábor és szélsőjobboldali, olvashatatlan szart csinált belőle. Aztán (mi maradt alapon) Népszabadságot, egyre jobb lap lett, mire megszűntették. Most Nemzetet (ez volt az utolsó napilap, amit - ha elektronikusan is, de olvastam) most ennek is vége. Korábban gyakran olvastam a két gazdasági lapot is, elég sokszor meg is vettem valamelyiket, egyik sincs meg már.

Már csak a propaganda és a hülyeség marad, meg a nagyarcú netes hülyegyerekek (tisztelet a kivételnek, nyílván). A magyar sajtónak (legalábbis a napi részének) vége. Persze lehet mondani, hogy ki olvassa már... De a napi sajtó az újságírás (journalism) hivatásának a csúcsa, egy országos napilap szerkesztősége normális országokban a szakma szentélye (tudom, ezek is szenvednek, de azért megvannak; csak néhány cím segítségként a boldogabb sajtópiacokról, minden oldalról: Frankfurter Allgemeine, Corriere della Sera, Le Figaro, Guardian, New York Times, Washingon Post, Wall Street Journal).

Nálunk meg... Néma csend. Ideírom, bár minek, hogy a szabad és független sajtó a demokrácia alapja. De mindegy is.

A Nemzetes újságíróknak pedig köszönöm szépen! A legjobbakat kívánom nekik, remélem hamar találnak munkát és tisztességes megélhetést.

Ui.: Végül annyit még, hogy van pár lap, netesek és print hetilapok vegyesen, amelyek még megmenthetők talán. Ha segítünk. Mentsünk meg néhányat, mert akkor fogjuk megérteni mekkora szükség van rájuk, ha majd nem lesznek!