Akkor hát ennyi.
Ennek kapcsán azt javaslom az úgynevezett ellenzék tisztelt képviselőinek (akár a kormánypárt fizetési listáján vannak, akár nem), hogy keressenek maguknak valami rendes megélhetést. Az alkalmatlanság általában nem bűn, de amit az elmúlt fél évben mutattak, az ezen már régen túlmutat.
Patyi úrnak és a választási bizottság tagjainak szívből és őszintén kívánom, hogy álmuk váljon valóra és mindannyiunk kedves vezetőjének hátsó felében meleg és kényelmes otthonra leljenek.
A kormánypártok tagjainak és vezetőinek gratulálok, végre elérték, íme, hát megleltük hazánkat, az egypártrendszerű, propagandasajtóval agymosott, büszke és erős közép-ázsiai otthont, ahol a nagy és bölcs vezérünk nem csak egyszerűen a hatalmat, de barátain és üzletfelein keresztül az ország vagyonát is háborítatlanul birtokolja. Remélem, hogy már nem kell maguknak mindezt gyurcsányozással megmagyarázni, hanem valós és élő hittel vallják, hogy miniszterelnök urunk a Messiás, akinek magának és családjának az Égtől rendelt hatalma van felettünk és vagyontárgyaink felett. Kívánom, ne legyenek semmiféle kétségeik, vagy ha vannak, akkor szabaduljanak meg tőle, és ne merüljön fel bennük a kínzó kérdés soha, hogy ha népünk teljes körű és szívből jövő támogatása a nagy és bölcs vezéré, akkor ugyan mi szükség van az ellenvélemények központilag irányított elhallgattatására és a választási rendszer utolsó pillanatban történő módosítgatására. És nyugalom: hadd fejezzem ki egyúttal az alattvalók nevében azt a meggyőződésemet is, hogy ha a mindezek mellé valami csurran-cseppen a köz javaiból, az nem lehet lopás, ugyan már! Csakis a sok fáradozásért járó, megérdemelt jutalom.
Akik pedig nem tartoznak a fenti csoportok bármelyikébe sem, azoknak pedig ideje elgondolkodni, hogy jó dolog-e Türkmenisztánban élni, illetve ha nem, akkor ebből mi következik.
