Ehhez már nehéz bármit hozzátenni.
Mert hát ehhez most már tényleg mindenki hozzászólt. Csakhogy nemrég értekeztem a vita fontosságáról. És ami most történik, az éppen azért gond, amit ott írtam:
"Pedig a vitának lenne egy másik előnye is, éspedig, hogy a választópolgár tájékozódhatna az érvekről, tényekről és kialakíthatná a saját álláspontját. Sőt, ez lenne voltaképpen az egész dolog célja; ezért a nyílt, komoly vita nemcsak nagyon hasznos eszköz, hanem egyenesen a politikusok legfőbb kötelessége egy demokráciában. Ugyanis nem a képviselőké a hatalom, ők csak gyakorolják a mi nevünkben. A hatalom a miénk. De hogyan élhetnénk vele, ha nem tájékoztatnak a döntések minden aspektusáról?"
Most komolyan! Lehet az éves költségvetés negyedét felemésztő, az ország következő 30-50 évét meghatározó döntést hozni anélkül, hogy erről vitát folytatnánk? Ez normális? És érvelni kiállítjuk Jánost, hogy ez nagyon jó nekünk, nem is titokban tárgyaltak (akkor hogy?), voltaképpen senki se szokott tenderezni (hát persze hogy nem, János, milyen butusok ezek az újságírók), ez a valaha volt legjobb üzlet, hiszen nyilván orosz barátaink akkor állnak elöl a legjobb ajánlattal, amikor nincsen verseny, és végül a legjobb: így csökken az energiafüggésünk Oroszországtól.
De miért nem lehet ezt megbeszélni? Melyik kérdés olyan, amiről kellemetlen lenne tárgyalni? Szerintem egyik sem. Ez csupa fontos kérdés, amiről normálisan lehetne beszélni.
Kell nekünk atomenergia? Ha igen, akkor mikor? Állami beruházásban, vagy magántőkéből? Ha állami beruházásban, akkor hogyan finanszírozzuk? Ki építse? Üzemeltesse is? Ha igen, meddig? A végén mennyi lesz a különböző konstrukciókban egy kilowattóra áram átvételi ára? Hogyan függhet ez össze a gázszállításokkal? Mit csinálunk a nukleáris hulladékkal? És így tovább…
Na, most kis hazánk lakossága nem kifejezetten atomellenes. Nézzük csak a kormány kedvenc napilapját! 2011-es cikkükben beszámolnak arról, hogy a Medián felmérése szerint a fukusimai sokk miatt már nem annyira népszerű az atomenergia, mint korábban, sőt a paksi erőmű esetleges bővítését a lakosság több, mint a fele elutasítja, de – írja a lap – ezzel ellentétben a TNS Hoffmann felmérése szerint éppen, hogy 50 százalék feletti az ügy támogatottsága.
Ez tipikusan az a helyzet, amikor egy kormánynak pont nem kellene sunnyognia. Az állampolgárok döntő része nem rendelkezik kiforrott véleménnyel, a kérdés pedig kifejezetten összetett. Nincsen egymondatos válasz. Viszont nincsen ok sietni sem, hiszen a döntésre 5-10 év még egészen biztos lenne. Tehát körül lehet járni az ügyet, beszélni róla, emelni az ismeretek szintjét a választók körében, aztán megnézni, hogy milyen döntést hoznának. Akár egy népszavazással. És utána már nyugodtan lehetne képviselni a többségi álláspontot. Álmodhatna-e ennél jobb helyzetet egy kormány?
Nos, úgy tűnik, naiv vagyok. Mert a döntést most kell, azonnal meghozni. Lehetőleg minél nagyobb titokban. Vajon miért? Szerintem Lajos bácsi tudja…
Ui.: azért mégis, ez a nagy sietség, így választások előtt, esetleges népszerűség csökkenést is vállalva, nem fura ez? Csak nem felmerült bennük a lehetetlen?
